takaros
takaros melléknév -an, -abb
1. (népies) Olyan <Személy, kül. fiatal nő>, aki csinos, rendes, tiszta és rendsz. szemrevaló is. Takaros menyecske. Az én rózsám takaros, Takaros egy kis menyecske. (népköltés) Felesége szép, takaros, Legényekre nem haragos…. (Petőfi Sándor) Takaros egy teremtés. Délceg, arányos termet. (Mikszáth Kálmán)
2. Arányos külsejű, tiszta, formás, rendben tartott <dolog>. Takaros könyv, ruha; frissen vakolt takaros parasztház. Még ilyen takaros figurájú debreceni pipát nem láttam. (Csokonai Vitéz Mihály) Mesterséges… város készült itt…, egyenes utcákkal és egyforma, takaros házakkal. (Kaffka Margit) Az ülésen takaros kézitáska hevert, szamárbőrből. (Kosztolányi Dezső)
3. (bizalmas) <Fokozó értelemben:> nagyobb értékű, eléggé nagy; csinos. Takaros összeg, summa. Takaros kis vagyont harácsolt össze.
Szóösszetétel(ek): takarosforma.
takarékosság.
