tálaló
tálaló melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki tálal (1, 2). A pecsenyét tálaló szakács; az ételeket az asztalnál tálaló pincér.
II. főnév -t, -ja
1. Ebédlőben, étteremben haszn. alacsony, széles szekrény, amelyen az ételeket tálalják, s rekeszeiben, fiókjaiban edényt, evőeszközt tartanak.
2. <Vendéglátó üzemekben, nagyobb étkező helyiséggel bíró intézményeknél v. nagyméretű magánlakásokban> az a kisebb helyiség, amelyben az ételeket felszolgálás előtt adagolják s tálakon elrendezik.
3. (ritka) <Vendéglőben, étteremben> az a szakács, aki az ételeket adagolja és tálakra rakja. Gyönyörű ez a tál, remek munkát végzett a tálaló.
Szóösszetétel(ek): tálalófülke; tálalóhelyiség; tálalópult; tálalószoba.
tálalói; tálalós.
