talap
talap főnév -ot, -ja (elavult)
1. Talapzat (1–3). Messze a magas talapról A kőlábról messze szöktet [László]. (Arany János) Benn a templomban a heverő kövek között egy talapjáról ledőlt látszik. (Jókai Mór)
2. (ritka) Olyan tárgy v. lap, amelyen vmit tartanak. A cukorsüteményeket tartó ezüst tálcát talapjáról leemelve, onnan egy iratot vett elő. (Jókai Mór)
3. (ritka) Vminek alsó része; talaj. [A vulkánon] lábai alatt érezte reszketni az izzó talapot. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Vminek tartó alapja; alapzat. Egy hódító – Napóleon –… romokból készített hatalmának talapot. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): talappárkány.
