talizmán
talizmán főnév -t, -ok, -ja
1. Rendsz. varázserejűnek hitt írással, jelekkel ellátott, sokféle formájú s anyagú tárgy, kül. kép, amelynek a babona óvó, szerencsét hozó természetfölötti erőt tulajdonít; amulett. Talizmánt hordoz. Valami kicsúszott a zsebéből. Fölvette és megbámulta. Aztán, hogy rátapintott, eszébe jutott, hogy a török talizmánja az. (Gárdonyi Géza) Szerette… a szerencsemalacot és a talizmánt, amelyben Garibaldi vére volt üveg alatt. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, költői) Olyan megnyilatkozás, amelyről azt hiszi vki, hogy megóvja a bajtól, veszedelemtől. Oh, hallom, hallom a jövő dalát, Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjuvá teszi. (Madách Imre) Ha panaszod van sorsod ellen, Legjobb talizmán nőd szive. (Reviczky Gyula)
Szóösszetétel(ek): talizmánerő; talizmángyűrű.
talizmános.
