támadás
támadás főnév -t, -ok, -a
Általában a támad igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat.
1. (katonaság) Az ellenséget és a vele való összecsapást kereső, döntést erőszakoló harcmód, az ellenség megrohanása. Álcázott, átkaroló, ellenséges, erős, heves támadás; → színleges támadás; színlelt, váratlan támadás; támadásba lendül át (→ átlendül); támadásban → van; támadásra készen; megadja a jelt a támadásra; támadást elhárít, intéz, kivéd, visszaver. Összeomlott a támadás. A támadás kudarcba fulladt. A lovasság támadásba ment át. A gyalogság támadást intézett a magaslat ellen. A magyar hadsereg… támadást intéz a malomhíd ellen. (Jókai Mór) Akkor kezdték… a gyalogsági támadást. (Móricz Zsigmond)
2. (sport, játék) <Vmely küzdelemben, mérkőzésen> az a helyzet, amelyben a kezdeményezés a szóban forgó fél kezében van. A támadás elakad ← vkin, vmin; a támadást kivédi; támadást → leszerel. A csapat támadásba lendül. A gól után a külföldi csapatot látjuk ismét támadásban. Rajta! – kiáltotta Gránitz [a párbajsegéd], és már nagyot ugrott előre Szindbád oldalán, fele támadásában bizakodva. (Krúdy Gyula)
3. <Szóban v. írásban> vki, vmi ellen irányuló; rendsz. ellenséges érzületből fakadó, éles hangú bírálat. Burkolt, heves, indokolt, jogos, rosszindulatú támadás; → visszautasítja a támadást. Az újságokban heves támadások jelentek meg a vezetőség ellen. Gyulai Pálnak a petőfieskedés ellen indított támadásai tisztító hatással voltak költészetünkre. Elhitte [a férj az asszonynak], hogy a névtelen ismét árulkodott, s a rejtett támadásra azt felelte, hogy több mint egy hónapja nem is látta Kovácsnét. (Ambrus Zoltán)
4. (népies) Kelés, gyulladás. A nyakamon felfakadt egy támadás.
Szóösszetétel(ek): bombatámadás; ellentámadás; gáztámadás; hátbatámadás; légitámadás; orvtámadás; rablótámadás; repülőtámadás; terrortámadás.
támadásos; támadású.
