támasztó
támasztó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami támaszt vmit. A botot a falhoz támasztó ember.
II. főnév -t, -ja Általában az a tárgy, eszköz, amellyel vmit megtámasztunk. Az a halom könyv mindjárt ledől. Tegyél támasztót melléjük! || a. (építészet) Támasz. (1)
Szóösszetétel(ek): támasztófa; támasztógyökér; támasztólétra; támasztónövény; támasztóoszlop; támasztópillér.
támasztós.
