tanácskozó
tanácskozó melléknév és főnév (hivatalos, választékos)
I. melléknév Olyan <személy v. közösség>, aki, amely tanácskozik. A tanácskozó személyek, felek, testület. || a. Olyan <helyiség, asztal>, amelyben, ill. amelynél tanácskozni szoktak. Tanácskozó asztal, terem. A nagy tanácskozó terem óriási ajtaja félig nyitva volt. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja (ritka)
1. Vmely tanácskozásban részt vevő személy. A tanácskozók már mind fáradtak voltak.
2. Tanácskozó terem. Az egyik [ajtó] az igazgató irodájába, a másik a tanári tanácskozóba vitt. (Móricz Zsigmond)
tanácskozói.
