tangens
tangens [ë v. e] főnév -t, v. -et [ë], -ek, -e [ë, e]
1. (mértan) Az a szögfüggvény, amelyet a derékszögű háromszögben vmelyik hegyesszöggel szemközt fekvő befogó és a másik befogó aránya alkot (rövidítve: tang. v. tg). tg α: olyan t., amelynek a szöge α (α = alfa). || a. (mértan) Az ebben a viszonyban meghatározott szöghöz tartozó számérték. Tangens (tg) 40° = 0,8391.
2. (mértan) Érintő (II. 1). A kör tangense.
3. (zene) <Régi típusú zongorákban> a billentyű leütésekor a húrt megérintő pálcika. A tangensek rezgésbe hozták a húrokat.
