tanítómester
tanítómester főnév
1. (választékos) Az a személy, aki vkit vmely gyakorlati ismeretre nem hivatásszerűen, hanem személyi kapcsolat alapján tanít. Az élmunkások az ifjúmunkások legjobb tanítómesterei. || a. (választékos) Az a személy, aki beszédeivel, írásaival, példaadásával az egyéni v. a közösségi élet kérdéseiben hosszabb időn át utat mutat. A nemzet tanítómestere; a szocializmus tanítómesterei. Erkölcsi kérdésekben apám volt a tanítómesterem. [Forel Ágostonnak.] A roppant kevesek közt, Kik tiszta öntudattal Látták a balga rontást, Te végig ott maradtál Jövendő orvosának, Tanító mesterünknek! (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben) S jaj, a bölcsesség, az Agg tanítómester, Váltig dörmög a fülünkbe: Lassabban a testtel! (Tóth Árpád)
2. (régies, ritka) Elemi iskolai tanító.
tanítómesteres; tanítómesteri; tanítómesterség.
