tanonc
tanonc főnév -ot, -a
<1949 előtt> vmely ipari v. kereskedelmi szakmát szerződés alapján gyakorlatilag tanuló fiú v. leány; inas; ipari, kereskedelmi tanuló. A tanonc felszabadul; tanoncot alkalmaz, szerződtet, vesz fel. Fekete szőrzubbony volt… a tanoncok akkori egyenruhája. (Jókai Mór) Nem állhattam be tanoncnak, mert hiszen eleget láttam, hogy a segédek mily gorombák szoktak lenni az inasokkal. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, bizalmas v. tréfás) <Vmely munkakörben, rendsz. értelmiségi területen> kezdő, újonc. Tanonc még ő a lapnál!
Szóösszetétel(ek): tanoncbér; tanoncbizonyítvány; tanoncelhelyező; tanoncétkeztető; tanoncfizetés; tanoncgyerek; tanoncifjúság; tanoncképző; tanonckérdés; tanoncmunka; tanoncműhely; tanoncnevelés; tanoncoktatás; tanoncszerződés; tanonctartás; tanonctörvény; tanoncváros; tanoncvédelem.
tanonci; tanoncos.
