tántorodik
tántorodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék, (-jon) (hangfestő)
1. (csak -t ragos mértékhatározóval) Egyet tántorodik: megtántorodik (1). Egyet tántorodott, de nem esett el. Egyet tántorodott, két kezével feje tetejéhez kapott, s ezzel végignyúlt a padozaton. (Jókai Mór) Az öreg Kadari valami rögbe lépett, mert egyet tántorodott. (Gárdonyi Géza) || a. Vminek, vmire v. vmibe tántorodik: ilyen mozdulatokkal esik vminek, vmire v. vmibe. Az ütéstől a falnak tántorodott. Az árokba tántorodott. Az ágyra tántorodott. Ellódítá a szegény gyermeket, ki zokogva tántorodott a falnak. (Mikszáth Kálmán)
2. (tagadószóval) (átvitt értelemben, régies, költői) Megtántorodik (2). Igy nem tántorodik, S hívségét őrzi Egervár… (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: eltántorodik; hátratántorodik; letántorodik; megtántorodik; visszatántorodik.
tántorodás; tántorodó; tántorodott.
