tanulás
tanulás főnév -t, -ok, -a (többes számban ritka)
A tanul (főként 1–3) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit tanulnak, ill. az a tény, hogy vki tanul (vmit); ismeret(ek), készség elsajátítása, szerzése. Hanyag, szorgalmas tanulás; csoportos, egyéni, közös, magánúton való tanulás; a tanulás fogásai, ideje; a helyesírás, a nyelvek, a számtan, a vers tanulása; nekifog, nekilát a tanulásnak; tanulásra adja a fejét. Nem megy neki a tanulás. A te tanulásod nem ér semmit. Nincs kedve a tanuláshoz. Föl, gyermekek, tanulásra. (Ady Endre) Figyelemmel kísérte a tekintélyes öregúr minden mozdulatát, mintha tanulás szempontjából érkezett volna a városba. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. tanuláskészség; tanulásszomj; tanulásvágy; 2. magántanulás; nyelvtanulás.
tanulási.
