tapasztalat
tapasztalat főnév -ot, -a v. (népies) -ja
1. A tapasztal igével kifejezett cselekvés eredménye. Általános tapasztalat; érdekes, fájdalmas, gazdag, keserű, különös, szomorú tapasztalatai vannak; tapasztalaton alapul; tapasztalatokat → gyűjt; sok tapasztalatot szerez; megosztja tapasztalatát vkivel; beszámol tapasztalatairól. A traktorvezetéshez megvan a szükséges tapasztalata. Az ország tanult a két világháború keserű tapasztalataiból. Ez a pár hónap egy élet tapasztalataival fölér. (Justh Zsigmond) A tapasztalatot is meg kell becsülni, különösen ha… nem magunk szereztük meg, keservesen. (Kosztolányi Dezső) Ó, én szörnyű tapasztalatból tudom, hogy a legkisebb bántalmazásért halált kívánunk mindenkinek. (Karinthy Frigyes) A szerelem, | ahogy tanít idő s tapasztalat, | egyre szebb lesz és titokzatosabb. (Szabó Lőrinc)
2. (filozófia) Az érzékelés által felfogott objektív világ visszatükrözése az emberi tudatban. Érzéki tapasztalat. A tapasztalat feltételezi az ember tudatától függetlenül létező objektív anyagi világot. || a. Ismereteink kísérleti ellenőrzése a környező valóság jelenségeinek megfigyelése útján. Az igazi tudományos elmélet a tapasztalatra támaszkodik. Tapasztalataim azt mutatják, hogy következtetésem helyes volt.
Szóösszetétel(ek): 1. tapasztalatátadás; tapasztalatgyűjtés; tapasztalatszerzés; 2. élettapasztalat.
tapasztalatú.
