tapintat
tapintat főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Az az érzék v. képesség, amellyel megérzi az ember, hogyan kímélheti szavaival és viselkedésével mások érzékenységét. Asszonyi, politikai tapintat; van v. nincs benne tapintat; a tapintat hiányára vall. Fenyérynek elég jó tapintata volt átlátni, hogy neki most komoly arcot mutatni nem szabad. (Jókai Mór) Valami szépet [akart] mondani, amivel megbiztassa, de azért a tapintat határait… át ne lépje. (Mikszáth Kálmán) || a. Ebből a képességből fakadó magatartás, viselkedés. Tapintatáért mindenki szerette. Sejtette, miről lehet itt szó, tapintatból nem szólt, részvétből nem mutatott érdeklődést. (Kosztolányi Dezső)
2. (elavult) Általában érzék, főleg művészi érzék. Szerző… helyes tapintattal választja meg a kort. (Arany János) Az antik philologia… tapintat nélkül egy csomó adomát, pletykát, ráfogást gyűjtött egybe. (Péterfy Jenő)
tapintható.
