táplálkozás
táplálkozás főnév -t, -a (csak egyes számban) (választékos)
A táplálkozik igével kifejezett tevékenység, ill. (élettani) folyamat; az a tény, hogy vki, vmi táplálkozik; tápláló anyagok felvétele az élő szervezetbe, s ezeknek feldolgozása a szervezet életműködésének biztosítására. Szerves, szervetlen anyagokkal való táplálkozás; az állatok, a növények táplálkozása. Táplálkozás nélkül nincs élet. A táplálkozásban a víznek is fontos szerepe van. A húsevő és a növényevő állatok táplálkozása között nagy különbség van. || a. Ennek módja, mértéke. Bő, elégtelen, ésszerű táplálkozás; gyenge, hiányos táplálkozás; egyoldalú táplálkozás; vegyes táplálkozás. Nagy hidegben erősebb táplálkozásra van szükség. Még a rossz táplálkozástól és tüdőbajtól származó soványsága is stílusos. (Kosztolányi Dezső) Rögtön hozzá is fogott az emberséges táplálkozáshoz. (Móricz Zsigmond) Talán a rossz táplálkozástól van ez az erőtlenség. (Gelléri Andor Endre) b. (bizalmas, tréfás) Evés, étkezés. Soká tart még a táplálkozás? Jó táplálkozást kívánok.
Szóösszetétel(ek): táplálkozástan.
táplálkozási.
