tapsikol
tapsikol ige -t, -jon tapsikál (bizalmas)
1. tárgyatlan (hangutánzó) <Csecsemő v. kis gyermek örömének, jó közérzetének kifejezéseként> összeütögeti a tenyerét. Örömében tapsikol. Kedvesen tapsikol a baba. || a. tárgyatlan (hangutánzó) (ritka) Szaporán, gyengén tapsol. Hess te – tapsikolt Anna, s a csirkét lekergette. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (népies) <Gyermek játékból> hóba, pocsolyába, sárba bele-beletoppant a lábával. Legnagyobb passzióm volt tavasszal, hóolvadáskor mezítláb a hóba tapsikolni. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyas (ritka) <Utat, poros, sáros területet> tapos. Meztelen talpa tapsikolta a poros utat. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: megtapsikol.
tapsikolás; tapsikoló; tapsikoltat.
