tárcsa
tárcsa főnév tárcsát, tárcsája
Általában kerek lap, tányér v. korong alakú eszköz, alkatrész.
1. (műszaki nyelv) Ilyen alkatrész, amely rendsz. forgó mozgást végez. A fúrógép nikkelezett tárcsája. Egyes gépek tárcsával aprítanak, nyírnak. || a. (műszaki nyelv) Kötél v. szíj hajtására, vezetésére, feszítésére, kiegyenlítésére alkalmazott kerék.
2. (műszaki nyelv) <Automata telefonkészüléken> kör alakú számlap fölött levő, a peremén lyuggatott vékony korong, amelynek megfelelő elforgatásával a kívánt szám kapcsolódik. || a. (rádiótechnika) <Régibb rádiókészülékekben> forgó kondenzátor v. szabályozható ellenállás gombja, amelynek forgatásával a kívánt állomás, hangerősség v. hangszín beállítható. Ülj a rádió mellé, s forgasd lassan a tárcsát: a hangok tolonganak minden kis vonal között. (Babits Mihály)
3. (mezőgazdaság) A boronára emlékeztető mezőgazdasági eszköz, amely több, egymáshoz ferdén kapcsolt éles korongjával a szántóföldet sekély mélységben felhasogatja, fellazítja. A tarlóhántást tárcsával végzi.
4. (közlekedés) <Kül. a vasúti forgalomban> rövid nyélre, erősített vékony színes korong <megállást, v. indítást jelző kézi eszközként>. A forgalmi tiszt fölemeli a tárcsát. A pályaőr a tárcsával „Megállj!”-t jelez. || a. (sport, katonaság) Hosszú nyélre erősített kis korong; céllövéskor a találat helyét eltakarják vele, s így jelzik a találatot. || b. (katonaság, elavult) Céltábla (1).
Szóösszetétel(ek): 1. tárcsaborona; tárcsamaró; 2. féktárcsa.
tárcsás.
