tárva-nyitva
tárva-nyitva határozószó
<Rendsz. az áll, hagy, marad, van, lesz, talál és tart igék mellett v. állítmányként.>
1. <Ajtó, kapu, ablak> teljesen kinyitott helyzetben; szélesre tárva. Tárva-nyitva hagyta az ajtót. Tárva-nyitva áll az ablaka egész nap. || a. <Állítmányként.> Világoskék a csillagos éjszaka. Tárva-nyitva szobámnak az ablaka. (Petőfi Sándor) A másik ház emeletjén szembe vélem egy ebédlő, | az ablakja tárva-nyitva. (Kosztolányi Dezső)
2. <Zárható helyiség, bútordarab> olyan állapotban, hogy ajtaja v. egyéb nyitható része szélesre van tárva. Tárva-nyitva hagyta a házat. Tárva-nyitva találta a lakását. A derék Markus azonnal elhajtott pincéjét tárva-nyitva hagyván. (Vörösmarty Mihály) Tárva-nyitva állt a jó barát pincéje és éléstára boldognak, boldogtalannak. (Jókai Mór) Tárva-nyitva hagyta a ruhaszekrényeket. (Gárdonyi Géza) || a. <Állítmányként.> Szekrény, komód, minden tárva-nyitva. (Gelléri Andor Endre)
3. (népies) <Ruha, kül. gombolható> olyan helyzetben, hogy az alatta levő ruha v. a test szélesebb sávban látható. Tárva-nyitva van az inge, a kabátja, a mellénye. || a. <Állítmányként.> A mellénye tárva-nyitva. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
