táv
táv főnév -ot, -ja
1. (műszaki nyelv) Elemeknek, alkatrészeknek egymástól való megszabott távolsága.
2. (sport) Sportolónak v. járműnek megszabott hosszúságú útja, ill. a rajthely és a cél között levő távolság. A táv kb. 4000 méter. Ez a táv nem felel meg neki. Az országúti kerékpárverseny távja 260 km volt. A táv első felében kifulladt. Nem közönséges óra volt ez. Azon a három mutatón kívül, mely minden zsebórán megtalálható, még kettő mozgott: egy nagymutató, melyet az indulásnál pöccentenek el, s egy másik másodpercmutató-féle, mely nagyobb távoknál külön méri a perceket. (Kosztolányi Dezső) || a. (sport) Vmely sportágnak olyan versenyszáma, amelyben egy meghatározott távolságot kell a versenyzőnek futva, úszva, kerékpáron megtenni. A 400-as táv lesz a legizgalmasabb. A 800 méteres futásról rövidebb távra tér át.
Szóösszetétel(ek): 1. távbecslő; távbeszélés; távbombázó; távfelvétel; távfényképezés; távhajtású; távtávkapcsoló; távkioldó; távkocsizás; távkormányzás; távlovaglás; távlövés; távolajvezeték; távúszó; 2. hosszútáv; keréktáv; középtáv; nyomtáv; rövidtáv; tengelytáv.
