távlat
távlat főnév -ot, -a (kissé választékos)
1. Az a távolság, amelyből a szemlélő egy bizonyos nézőpontot elfoglalva, vmely térbeli jelenséget jól át tud tekinteni. Nincs vminek (jó stb.) távlata: nincs meg a lehetőség, hogy vmit kellő távolságból lehessen szemlélni. A fasor felől jó távlatban látható a kastély. Az épületnek nincs kellő távlata. A nyílt tenger messze távlatán… a hajók végtelen sora tűnt fel. (Kuncz Aladár) A szürke Én…| Belát egy üdvösséges pillanatra. A végtelenség büszke távlatába. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, ritka) Nézőpont, amelyből a dolgokat szemléljük. Magasabb távlat. Ebből a távlatból nézve v. ebben a távlatban másképpen fest a dolog.
2. (művészettörténet) <Festményen, domborművön> az ábrázolt tárgy valóságos térbeli elhelyezkedésének, főképpen harmadik kiterjedésének érzékeltetése a vonalaknak, színeknek bizonyos módszer szerint történő alkalmazásával; perspektíva. A képnek jó, mély, világos a távlata; van távlata.
3. (átvitt értelemben) Az az <időbeli> távolság, amelyből vmely eseményt, elmúlt dolgot látunk, megítélünk. Majdnem három évtized távlatából az ügyet egészen más megvilágításban látjuk. Az író történelmi távlatból szemléli az eseményeket.
4. (átvitt értelemben, ritka) Annak mintegy előre való meglátása, hogy vmi a jövőben vmivé fejlődhet, vmiféle lehetőségek várnak reá. Bíztató, fényes, ragyogó, vigasztalan távlat; távlatot → nyit vki előtt v. vkinek a számára; nagyszabású távlatot nyit. Az őrmester szavaiból jövőnknek szomorú távlata nyílik. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): 1. távlatkép; távlatrajz; távlattan; 2. légtávlat; madártávlat; vonaltávlat.
távlatos; távlatú.
