teketória
teketória [e-e] főnév ..iát, ..iája
1. (bizalmas) Fölösleges és aprólékos körülményeskedés, lényegtelen mozzanatokra való kitérés <beszédben, magatartásban> Fölösleges teketória; nagy teketória. Csak semmi teketória! Nem csinált nagy teketóriat a dologból. Ráklábon és teketóriával megy nálunk minden. (Csokonai Vitéz Mihály) Minden teketória nélkül megkért, hogy a tánciskola után majd kísérjem haza Lidikét. (Kosztolányi Dezső) Urak,… csak semmi teketória. Nem vagyok a szavak embere, hanem a tetteké. (Móricz Zsigmond)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Külső formaság, ceremónia. Tökéletes igaza volt Petőfinek, minden teketória és ceremónia nélkül kellett volna hozzám berontanod. (Tompa Mihály) A szent házasságnak teketóriái vannak. (Jókai Mór) Nem lesz hosszú teketória, minek az? Háromszori hirdetés… és a harmadikon mindjárt a lakodalom. (Mikszáth Kálmán)
