telefonál
telefonál [e-e v. ë-ë] ige -t, -jon
1. tárgyatlan Telefon segítségével, telefonon beszél (vkivel). Telefonálj neki még ma! Órák hosszat telefonál. Futott, telefonált | és szőtte álmát, mint színes fonált… (Kosztolányi Dezső) Tíz perc múlva egy főpincér telefonált, azután egy ügyvéd. (Hunyady Sándor) || a. tárgyatlan Telefonál vkiért, vmiért: telefonon kéri, hogy vki menjen el hozzá, ill. hogy vmit küldjenek el hozzá. Telefonál a mentőkért, az orvosért, a tűzoltókért; taxiért telefonál. Az adminisztrátor…, mihelyt a tömeg kivonult, telefonált a kikötőparancsnoksághoz egy század tengerészért. (Kuncz Aladár) || b. tárgyatlan Rám, rád, ránk, rátok, rájuk telefonál: a) telefonon komoly hangon felszólít v. kérdőre von engem, téged stb. Vö: rátelefonál. Rám telefonált, hogy fizessem meg a tartozásomat. Rájuk telefonáltam, hogy miért nem intézték még el a panaszomat. b) (ritka) engem, téged, stb. alkalmatlan időben telefonon felhív. Éjszaka rám telefonált, pedig nappal is megmondhatta volna azt, amit akar.
2. tárgyas Telefonon közöl vmit. Azt telefonálta, hogy…
Igekötős igék: áttelefonál; betelefonál; feltelefonál; hátratelefonál; hazatelefonál; kitelefonál; letelefonál; megtelefonál; összetelefonál; rátelefonál.
telefonálás; telefonálgat; telefonáló; telefonáltat.
