tengeri [2] [e-ë] főnév -t, -je [e]
1. A pázsitfüvek közé tartozó, magasra növő, vastag, kemény szárú, lándzsás levelű, cső formájú termést hozó, sok fajtában és változatban termesztett egylaki mezőgazdasági növény (Zea mays); kukorica, törökbúza. Lófogú tengeri; a tengeri bajusza, címere, csöve, szára; csövesedik a tengeri; tengerit kapál, termeszt. Alszik a törpe tengeri, a tarló, | a zöld mocsár teng. (Kosztolányi Dezső) || a. Nagy tömegben, szabályos sorokban vetett ilyen növény. A tehén belegázolt a tengeribe. || b. Ezzel a növénnyel beültetett, ezt termő föld; tengeriföld. Harmados tengeri; négy hold tengeri. || c. Ennek hozama. Jól adta el a tengerijét.
2. E növény termése, tengericső, a rajta levő szemekkel. Érett, főtt, sült, tejes tengeri; a tengeri haja ←; egy cső, egy rakás, egy szekér tengeri; tengerit → foszt, tengeri hánt, tengeri morzsol; → letöri a tengerit; szedik, törik a tengerit. A tengerit góréba rakják. Szóláshasonlat(ok): (tájszó) feszít, mint két cső tengeri egy zsákban: nagyon rátarti módon viselkedik, noha semmi alapja sincs rá. Hagyd el… e fájós beszédet. | Máskor a tűzhelynél tengerit morzsolva, Ítéletnapig is elhallgattam volna. (Arany János) A pitvaron a tengeri | nevet a nap piros tüzére. (Kosztolányi Dezső) || a. Az erről lehántott szemtermés, tengeriszem, rendsz. tömegében. Egy szem, egy zsák tengeri; morzsolt, szemes tengeri; → pattog a tengeri; tengerit darál, őröl; tengerivel hizlalja a disznót. Mindent kuglófnak hívtam, ami ízlett. Még az aszalt szilvát is, meg a pattogatott tengerit. (Móricz Zsigmond) || b. Ebből őrölt liszt. Tengeriből sült málé. Tengerivel kevert lisztből süt kenyeret.
3. E növény föld feletti része mint takarmány. Száraz, zöld tengeri; egy kazal, egy kúp tengeri; tengerin telelt a marha; tengerit silóz.
Szóösszetétel(ek): tengeriaszály; tengericsíra; tengerifajta; tengerifogyasztás; tengerifosztás; tengeriföld; tengerihántás; tengerikása; tengerikóró; tengeriliszt; tengerimorzsolás; tengeriszár; tengeriszem; tengeritermelő; tengeritermés; tengeritörés.