tépdes
tépdes [ë] tárgyas ige -tem, -ett, -sen [e, ë, ë]
1. Azzal van elfoglalva, hogy fokozatosan apró részekre, darabokra tép vmit; apránként el- v. széttép, ill. el- v. széttépni igyekszik. Papírt tépdes. A kisgyermek apróra tépdeste céduláimat. Csőrükkel az elébük dobott véres húsdarabokat tépdesték. (Kuncz Aladár)
2. Apránként egymás után letép (1), kitép v. húzgál vmit; tépdel. Kócot tépdestek; bajuszát, haját tépdesi; a kertben gyomot tépdes; a tükör előtt tépdesi a szemöldökét. Itt űlök magam,… Nyújtódzom, ásítok… Piszkálom orrom s szőrit tépdesem. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Tépdesni kezdtem a kávéházi teraszok zöld leveleit. (Gelléri Andor Endre)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Lelket, becsületet> újra meg újra kikezd; ismételt lelki fájdalmat, gyötrődést okoz vkinek. Szívét tépdesi a fájdalom. E mosolygó ajkak… becsületedet tépdesik. (Eötvös József) Béke, béke… élni ma Nem fáj úgy, nem tépdesem Lelkem váddal, vén ima Zsongat búsan, édesen. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: eltépdes; kitépdes; letépdes; megtépdes; összetépdes; széjjeltépdes; széttépdes.
tépdesés; tépdesett; tépdeső.
