teper
teper [e-e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
(Vmire) teper vkit v. vmit: személyt v. állatot hosszú és nehéz küzdelemben legyűrve a földre v. vmely többé-kevésbé sík felületre szorít, ill. igyekszik szorítani. A birkózó legény a fűre teperte ellenfelét. Izmos bal karjával átkapta derekát. Gáncsolta és teperte. Rövid ideig birkóztak. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Földre teper: hosszas és súlyos küzdelemben legyőz, lever. 1849-ben a Habsburgok a cár segítségével földre teperték a szabadságért küzdő magyarságot.
Igekötős igék: leteper.
teperés; teperhető; teperő; tepert; tepertet.
