tér [2]
tér [2] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (népies)
Fér. Ilyen sok ember nem tér a szobába. Nem tér a fejembe. Bodrozott frizurája Bozontos figarójának [= kemény kalapjának] Nem tér könnyen alája. (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: alátér; betér; beletér; eltér; feltér; kitér; megtér; odatér; rátér.
térő; tért.
