teremtettéz
teremtettéz [e-ë-ë v. e-e-ë] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] (népies, régies)
1. tárgyatlan A „teremtette” szóval szitkozódik, káromkodik. [A német] most teremtettézni kezd. (Jókai Mór)
2. tárgyas A „teremtette” szóval szid, káromol vkit. Teremtettézte A kardinálisokat. (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: kiteremtettéz; leteremtettéz.
teremtettézés; teremtettéző.
