térít
térít tárgyas ige -ett, -sen [ë,ë], -eni [e] (-ni)
1. <Mozgásban levő embert, állatot, ill. járművet> bizonyos irányba fordít, hajt, igazít. Kocsiját jobbra téríti. A csónakot a part felé térítette. Ki hát a vakmerő lány… Aki ott jön a fenyéren, S egyenesen tart a várnak… Térítették, integették: Föl se vette, meg se állt rá. (Vajda János)
2. (népies) <Mozgásban levő állatok csapatát> eredeti irányától eltérő irányba tereli, hajtja. A kútra téríti a ménest. Mint megyen a nyihogó ménesnek büszke csikósa Bogláros paripán lovait téríteni: úgy ment | Hős Ete s a szaladók csapatit mind összeterelte. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> jó v. rossz útra térít vkit: odahat, hogy vki – az eddigitől eltérve – jó, ill. rossz magatartást vegyen föl; jobb → belátásra térít vkit; észre v. eszére térít vkit: erős eszközökkel jobb belátásra bír, késztet vkit. A rossz, vásott kölyket az édes apai… kéz egy pár… vesszőütéssel eszére téríti. (Jókai Mór)
4. Eszméletre, magához térít vkit: ájul, kábult állapotából öntudatra hozza. Hideg vízzel kezdték urokat eszméletre téríteni. (Mikszáth Kálmán)
5. Vmely vallásra, hitre térít vkit: vmely vallásnak a követőjévé tesz, annak számára megnyer vkit. A honfoglaló magyarságot a XI. század elején térítették keresztény hitre.
6. (hivatalos) Ellenszolgáltatásként fizet vmiért vmit. Kamatot térít.
Igekötős igék: áttérít; eltérít; kitérít; letérít; megtérít; rátérít; visszatérít.
térített; térítget; téríthető; téríttet.
