testamentum
testamentum, [ë-ë] főnév -ot, -a (népies, régies) testamentom, testámentom, testámentum
Végrendelet. Testamentumot készít. Testamentumában a fiára hagyta házát. E szókra sebéről tépvén a flastromot, Meg is tette mindjárt a testamentumot. (Csokonai Vitéz Mihály) Elhívta a város bíráit, s a következő testamentumot diktálta nekik… (Mikszáth Kálmán) Testamentumot, szörnyűt, írni És sírni, sírni, sírni, sírni. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): 1. testamentumtétel; testamentumtevő; 2. ótestamentum, újtestamentum.
testamentumi; testamentumos.
