tetterő
tetterő [tt-e] főnév (választékos)
Cselekvésre, rendsz. nagy v. bátor tettekre ösztönző, ill. képesítő lelki adottság, erő. A fiatalság tettereje, buzog, duzzad, feszül a tetterőtől; fiatalos tetterővel. Idős már és mennyi tetterő van benne! Kebelemen, érzem, érzem Mint buzog a tetterő. (Arany János) Oh, ha magyar voln’ e friss tetterő, E fürge nép, mely itt sürög-forog! (Arany László)
tetterejű.
