tettetés
tettetés főnév -t, (-ek) -e [ë, e], (népies) tetetés
Általában a tettet igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a tény, hogy vki tettet(i magát); ill. az a cselekvés, hogy vmit tettetnek.
1. Színlelés, képmutatás. Alattomos, ellenszenves, hazug, ravasz tettetés; ájulás, érdeklődés, jókedv, részvét tettetése. A jószívűség nála csak tettetés. Tettetés nélkül megmondta, hogy nem jön el szívesen. Tettetésből ilyen jámbor. Nem értek a tettetéshez. Tettetéssel akar célt érni. Magunk vagyunk Zsigmond, a tettetéssel | Most félre. (Madách Imre)
2. (ritka, régies) Látszat (1). Szivárvány hidja nem csak tettetés?… (Arany János)
tettetési.
