tevékeny
tevékeny [ë-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] Olyan <személy>, aki a cselekvésben, tettek végrehajtásában serény, buzgó, olyan, aki szeret cselekedni, dolgozni; dolgos, szorgalmas, cselekvő. Tevékeny ember, munkás, titkár, vezető. || a. Tettekben megnyilvánuló. Tevékeny élet, közreműködés, szerep. Tevékeny részt vett az ellenállási mozgalomban, az illegális pártmunkában. Az öregek is tevékeny részt vettek a teherszállításban. (Tolnai Lajos) A karnak a cselekvényben nem marad tevékeny szerepe. (Péterfy Jenő) Lelkem a valóságban élt, | tevékenyen. (Szabó Lőrinc)
II. főnév -t, -ek, (-e) [e, e] (ritka) Tevékeny (I) személy, ember. S míg kétle a bölcs, hátrált a tevékeny, Bújt az önérdek, fitymált a negéd: Ő [= Széchenyi] megjelenve, mint új fény az égen, Felgyújtá az oltár szövétnekét. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): öntevékeny.
