tevés
tevés [ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a tesz igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit (vhová) tesznek.
1. Vminek vhová helyezése, tétele. A könyvnek a polcra tevése.
2. (ritka, régies) Cselekvés (1). A tevésben… oly tüzes ne légy, mintha a dolog igaz volna. (Szigligeti Ede)
Szóösszetétel(ek): 1. tevés-vevés; 2. igazságtevés; kártevés; semmittevés; széptevés; tanúságtevés.
