tilinkó
tilinkó főnév -t, -ja
1. (néprajz) Furulyaszerű, de hangképző nyílások nélküli, rendsz. fűzfából v. bodzafából faragott vékony hangú nép fúvóhangszer. Tilinkót → duvaszt; tilinkót farag. Fújja a tilinkót. A tilinkóm nem szól, elhasadt. (Tompa Mihály) Mindenben az egyszerűt kerestem, Muzsikában mezei tilinkót, Borban is csak a homoki vinkót. (Juhász Gyula) || a. (népies) Kisebb furulya. Hat lika volt immár lábán Kusztorának, | Mint a tilinkónak. (Arany János)
2. (tájszó, gyermeknyelv) Arasznyi hosszú, zsenge faág héjából készített fütyülő, síp.
Szóösszetétel(ek): tilinkóhang; tilinkószó.
tilinkós.
