tisztító
tisztító melléknév és főnév
I. melléknév -lag
1. Olyan <személy, intézmény>, aki, amely tisztít. (1). Az edényt tisztító háziasszony, a csatornát tisztító munkás. Tisztító üzembe adta a fehérneműit.
2. Olyan <eszköz v. szer>, amellyel tisztítanak. Tisztító fölszerelés, szerelék.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Az a személy, aki vmit tisztít.
2. Hely, ahol vmit tisztítanak. A vasöntő tisztítója. || a. Ruhaneműek és textilanyagok tisztításával, fehérítésével és gyak. festésével is foglalkozó üzem. Tisztítóba adja a ruhát. Az elegáns toalettjei mind a tisztítóban voltak. (Jókai Mór)
3. Eszköz v. szer, amellyel vmit tisztítanak. Alkoholos, mágneses tisztító.
4. (régies) Orvosság, orvosszer, hashajtószer. Ha én adnék tisztitót neki, az még inkább epesárba [= megsűrűsödött epe] ejtené. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. tisztítócsap; tisztítócső; tisztítógép; tisztítógödör; tisztítógyalu; tisztítókád; tisztítólyuk; tisztítónyílás; tisztítópor; tisztítórongy; tisztítóvas; tisztítóvessző; 2. béltisztító; cipőtisztító; csatornatisztító; folttisztító; légtisztító; vegytisztító; vértisztító.
