tizedel
tizedel [e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. (ritka) Tizedel vmit v. vkiket: vmely embercsoportnak, kül. katonai egységnek minden tizedik tagját büntetésül v. megtorlásul sorra kivégzi.
2. <Emberek, állatok nagyobb csoportját> nagy mértékben pusztítja, ritkítja. Járvány tizedeli a baromfiállományt. [A farkas] barmoknak tizedelve nyáját, Megkíméli mindég a maga fajtáját. (Arany János) Hagyd hát kacagnunk a nyomort, hatalmat, Dögvészt, mi a várost tizedeli. (Madách Imre)
Igekötős igék: megtizedel.
tizedelés; tizedelhető; tizedelő; tizedelt; tizedeltet.
