tolerancia
tolerancia [ë] főnév ..iát, ..iája
1. (választékos) Más, a mienkkel ellenkező véleménynek, kül. vki vallási meggyőződésének tiszteletben tartása; türelmesség; (vallási) türelem. [Bölcs] Náthán parabolája, a toleranciae fényes szava, nem múlta idejét. (Ambrus Zoltán)
2. (orvostudomány, biológia) A szervezet tűrő, ellenálló képessége káros hatásokkal szemben. Szervezete meglepő toleranciát tanúsított a súlyos műtét alkalmával. || a. (orvostudomány, biológia) Az a mennyiségű szénhidrát (cukor), amelyet a cukorbajos szervezete fel tud dolgozni.
3. (műszaki nyelv) <Finommechanikában, technikában> a megszabott mérettől való az a legnagyobb eltérés, amely még megengedhető. Egy század milliméter a tolerancia.
toleranciájú.
