tömjénez
tömjénez [ë] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyas (ritka) Tömjénnel füstöl vmit. esetleg vkit. Füstölővel tömjénezi a misekönyvet, a papot. || a. tárgyatlan. Füstölővel tömjénillatot áraszt. A ministráns éppen tömjénezett.
2. tárgyas (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) <Vkinek személyét v. vmely tulajdonságát> szertelenül magasztalja, hiúságának túlzó módon hízeleg. Magunkat tömjénezzük, s parányi tehetségeinket nagyítóüvegen [nézzük]. (Kölcsey Ferenc) Ünnepelt királynője volt a mulatságnak, akit mindenki tömjénezett. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Vkinek rendsz. hízelgő szándékkal vmi magasztalót mond, dicsér, hízeleg. Tömjénez a feljebbvalójának; tömjénez a hiúságának. Menjetek, oh Múzsák s Charisok, koszorúzva elejbek, | Hajdani napjaiban néktek tömjéneze Hellász. (Berzsenyi Dániel) Csak azokat a köröket kereste fel, ahol ragyoghatott, ahol tömjéneztek neki. (Petelei István)
Igekötős igék: megtömjénez.
tömjénezés; tömjénezett; tömjéző; tömjénezte.
