töredékeny
töredékeny [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (régies)
1. Törékeny (1). Vendel… elejté a töredékeny edényt, mely ezer darabra törött. (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Karcsú v. vékony csontozatú, gyenge, testi fáradalmakat, megerőltetést nehezen elviselő, vagy ezt a látszatot keltő; törékeny (2). S én, kinek nem adott oly erős izmokat a sors… ezt a töredékeny testemet is oda fogom vinni [a harctérre]. (Jókai Mór) Az ég tartson meg téged nekünk, töredékeny testedben, törhetetlen lelkierővel. (Lévay József)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Mulandó, gyorsan pusztuló, rövid ideig tartó; gyarló. Ifjú korunkban egész birtokunkat egy pár töredékeny örömért odavetjük. (Eötvös József)
töredékenység.
