töredelem
töredelem [e-e-ë] főnév …lmet, …lme [e, e]
1. (ritka) Vmely elkövetett vétek, bűn miatt érzett őszinte megbánás; bűnbánat. Nem mutatott semmi töredelmet. Gyötri baljós sejtelem, Furdalja vád, töredelem. (Vajda János)
2. (népies) Testi törődés. Nagy töredelemmel jár az a hosszú út. Hasztalan ijeszti a veszélyes úttal, Gyönge nemére is mind hiába útal. Teste töredelmét hiába nagyítja. (Arany János) Nem sajnálta az utat, se a töredelmet. (Móricz Zsigmond)
