torkolat
torkolat főnév -ot, -a v. (régies) -ja
1. A folyónak az a legvégső szakasza, ahol egy másik vízbe beleömlik. A Duna torkolata; a Sió torkolatának medre. A Nílus torkolatánál aranyos korsót meregettek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. <Barlangon, üregen, völgyben> szabadba, ill. szabadabb térre vezető nyílás. A barlang torkolatja szűk. (Vörösmarty Mihály) A völgyfenék sziklás torkolatából… egy férfi alakja tűnik elő. (Jókai Mór)
3. Vmely cső nyitott vége. Szomorúan a síphoz ütődvén Annak torkolatán elhalt a gyenge sohajtás. (Vörösmarty Mihály) [Az] ágyúig jött, s egyenesen annak torkolatával szemben megállt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. torkolatág; torkolatdörej; torkolattér; 2. csőtorkolat; folyamtorkolat; hegytorkolat; tölcsértorkolat; völgytorkolat.
torkolati; torkolatú.
