torzkép
torzkép főnév
1. (ritka) Olyan arc, amelynek vonásai vmi miatt furcsán elváltoztak, eltorzultak. Úgy látszik, mintha arcvonásainak torzképe enyhülne. (Jókai Mór) Mint megannyi torzkép | az ember-arcok görcsbe ránganak. (Kosztolányi Dezső)
2. Az ábrázolt személy, dolog jellemző vonásait nevettetően v. szatirikusan túlzó, ferdítő rajz, kép; karikatúra (1) Az igazgató az élclapban saját torzképére talált. Csak… engednék… alakokat, arcokat, torzképeket előállítani. (Jókai Mór) Itt volt és vele itt az a két év…. [a] féktelen… röhögések, elképzelt figurákon és torzképeken, amiket a levegőbe rajzoltunk magunk köré. (Karinthy Frigyes) || a. <Szórakoztató üzemben.> az a nevettetően ferdítő kép, amelyet a látogatókról különféle homorú és domború tükrök mutatnak. || b. (átvitt értelemben) Vmely személyt, dolgot, eseményt a valóságtól eltérően, eltúlozva bemutató kép. Torzképet fest vkiről, vmiről. || c. (irodalmi nyelvben) Torzkép: paródia (1), karikatúra (2). Az irodalmi torzkép meghatározói ezek: nem egy bizonyos művel foglalkozik, hanem egy bizonyos íróval, azzal, ami az íróban egyéni és döntő, a modorával, illetve modorosságával. (Karinthy Frigyes)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan személy, aki nem méltó az általa képviselt eszményhez, s ily módon azt megcsúfolja. E korcs alak, e torzkép volna-é Nagyságomnak bitor örököse? (Madách Imre) Ez a Bánk [Grillparzeré] a kötelességnek nem hőse… hanem valóságos torzképe. (Gyulai Pál)
4. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Olyasmi, ami csak rosszul sikerült, torz megvalósulása vmely tervnek, programnak, eszmének, eszménynek, gondolatnak. Az első világháború után az úgynevezett földreform csak torzképe volt a földosztásnak.
Szóösszetétel(ek): torzképfestő; torzképgyűjtemény; torzképrajzoló.
torzképes.
