tőzeg
tőzeg [e] főnévet, -e [ë, e]
1. Elhalt vízinövények korhadt maradványaiból képződött barnás színű, sok szerves anyagot tartalmazó anyag, a szénképződési folyamat legkésőbbi szakaszának terméke; turfa. Tőzeget fejt, vág; tőzeggel fűt, szagtalanít. Egy vödör tőzeget öntött az árnyékszékbe. Itt láttam azt is először, miként fejtik le… a tőzeget. (Táncsics Mihály) || a. Tőzegből, ill. főleg tőzegből álló talaj. A pocsolya | partján álltunk, – emlékszel? – süppeteg | nádon, tőzegen. (Szabó Lőrinc)
2. (népies) Nagyobb téglalap formába taposott, szárított, érett trágya, mellyel egyes vidékeken, főként az Alföldön, fűteni szoktak. A ház háta mögött füstölög a trágyahalom, amiből télire tőzeget készítenek. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. tőzegásás; tőzegásó; tőzegbánya; tőzegfeltörés; tőzegfüst; tőzegfűtés; tőzegipar; tőzegkocka; tőzegláp; tőzegmező; tőzegpogácsa; tőzegszag; tőzegsziget; tőzegtalaj; tőzegtelep; tőzegtörés; tőzegtűz; tőzegtüzelés; tőzeg; tőzegvágás; tőzegvágó; tőzegvidék; 2. láptőzeg.
