tragikum
tragikum főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (irodalomtudomány) <Különféle irodalmi műfajokban, de főleg a tragédiában> a megrendítő és egyúttal felemelő cselekvésben v. szenvedésben, ill. e kettőben együttesen kifejezett emberi nagyság.
2. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely emberi helyzetben, sorsban> az, ami megrendítően megoldhatatlan, tragikus. A helyzet tragikuma abban van, hogy… Megadással viselte sorsának tragikumát. A szobában ülők csalhatatlanul megérezték a pillanata tragikumát, s még a lélekzetük is elállt. (Nagy Lajos)
tragikumi.
