traktus
traktus főnév -t, -ok, -a (régies írva: tractus is)
1. (építészet, régies) Vmely épületnek több helyiséget magában foglaló, egységet alkotó része, szárnya; épületszárny. Az emeleti traktus; a főutca felé eső traktus. A ház legszebb traktusában kapott szobát. A kávéház külső traktusa e hajnali órákban már elég néptelen volt. (Krúdy Gyula)
2. (vallásügy, elavulóban) <A reformátusoknál> egyházmegye. Még a fizetésemet sem vettem fel, tudván a tractusnak tagadhatatlan szegénységét. (Csokonai Vitéz Mihály) A traktus, az egyházmegye fogta fel legelsőben is a helyzet tisztaságát. (Tolnai Lajos) Az öreg Görömbey Gedeon bátyánk híres szónok s még híresebb leánykérő a beregi traktusban. (Móricz Zsigmond)
traktus; traktusú.
