tudor
tudor főnév -t, -ok, -a (elavult)
1. A tudomány vmelyik ágában jártas ember; tudós. Némelyike [a szombatosoknak] szemérem nélkül küld tudorainkhoz tételeket, melyeknek megvitatására ajánlkozik. (Kemény Zsigmond) Mindig bizonyos feszült viszony volt a világ fennállása óta a testi betegségek doktorai s a lelki betegségek tudorai között. (Krúdy Gyula)
2. Doktor (1).
Szóösszetétel(ek): jogtudor.
tudori; tudorság.
