túlad
túlad [l-a] ige (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben, népies) túlád
1. tárgyatlan Túlad vmin: vmely, rendsz. nehezen értékesíthető v. számára terhez jelentő dolgot elad, hogy megszabaduljon tőle. Haszonnal, nagy nehezen, veszteséggel túlad vmin; túlad a gabonafeleslegen, rossz lován, a használt ruháin. Tehenet vettem,… de csakhamar arrul győződtem meg, hogy rosszul tejel, előbbi gazdája is azért adta el, tehát én is túladtam rajta. (Táncsics Mihály) Mindég estefelé vásárolt ama reményvesztett tulajdonosoktól, kik egész idáig nem bírtak túladni a jószágon. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan (régies, irodalmi nyelvben) Túlad vmin: lemond vmiről, felhagy vmivel. Nincs tehát mit tenni… Mint… Túladni az ostrom sikertelen tervén. (Arany János)
3. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) Túlad vkin: megszünteti vele a kapcsolatot, elbocsátja. Pártfogóm, amint csalódik bennem, vagy nálamnál különb embert kap: túlad rajtam. (Vas Gereben) Őróla azt hivék, hogy csak ideig-óráig való sáfár, akin majd túl fognak adni. (Jókai Mór)
4. tárgyatlan Túlad vkin: (rendsz. sokáig pártában maradt) eladó lányt még áldozatok árán is férjhez ad, csak hogy megszabaduljon tőle. Apja, csak hogy túladhasson rajta, elvégzi, hogy ifjabbik leányát… nem adja férjhez mindaddig, míg Katát el nem viszik a háztól. (Ambrus Zoltán)
5. tárgyas (tájszó) Túlad vmit: vmely űrmértéket szemes, darabos anyaggal tetőzötten tölt v. rak tele. Túladta a vékát.
túladás; túladható; túladó; túladott.
