tülekedés
tülekedés [e-ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e
A tülekedik igével kifejezett cselekvés, mozgás, magatartás; az a tény, hogy vki, vmi tülekedik (1–2). Kerüli a tülekedést. Irtózik a tülekedéstől. Csak tülekedéssel tud előrébb jutni. A tülekedésben kifáradt bikák húsa porhanyóbbá és így élvezhetőbbé vált. (Jókai Mór) || a. Tülekedő személyek erőszakos tolongása. A villamosmegállónál nagy volt a tülekedés. || b. (átvitt értelemben) Vmiért való erőszakos, kíméletlen törtetés, harc. Nagy volt a tülekedés a zsíros állásokért. Az érdekek | zsufolt tülekedésében is | szeretet fogadja az új jövevényt, | a gyermeket. (Szabó Lőrinc)
tülekedési.
