túlzás
túlzás főnév -t, -ok, -a
1. A túloz igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás(i mód); az a tény, hogy vki túloz (vmit), ill. hogy vmit túloznak; túlzó állítás. Az eset fontosságának, jelentéktelenségének túlzása; a veszedelem túlzása; a mese(mondó), az újság túlzásai. Túlzás nélkül mondom, hogy így történt. Hozzá vagyok szokva a túlzásaidhoz. Valóban nem volt túlzás, amit a tatár beszélt a kastély felől. (Jókai Mór) Hangját túlzás lenne szépnek nevezni. Tompa volt, halk, fátyolos. (Kosztolányi Dezső) A legkomolyabb lapok is tele voltak túlzásokkal, ferdítésekkel, rágalmakkal. (Kuncz Aladár) || a. (irodalomtudomány) Olyan stilisztikai alakzat, amely a stílus szemléletességét azzal fokozza, hogy vmit a valóságosnál szembetűnően nagyobbnak, ill. kisebbnek mutat be; hiperbola. → Költői túlzás. || b. Túlzó, szertelen cselekedet, magatartás, ill. ennek eredménye, megnyilvánulása. A harag, a szenvedély, a szeretet, túlzásai. Túlzás, amit csinálsz.
2. Túlság (1), mértéktelenség, szertelenség. → Enyhe túlzás; szertelen, vad túlzás; túlzásba → esik. Túlzásba visz vmit: túlzott mértékben, módon, a szertelenségig, mértéktelenül csinál, folytat, űz vmit. Ez már túlzás! Buzgalom ritkán van túlzás nélkül. (Arany János)
túlzási; túlzású.
