tűnődik
tűnődik [ű v. ü] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) (kissé választékos)
1. Elmerülten, hosszan gondolkodik, ábrándozik; töpreng. Tűnődik vmin, vmi fölött; az élet folyásán tűnődik; tűnődve ül; tűnődve néz. Csend van körülöttem, tünődöm, tünődöm. (Petőfi Sándor) Tünődve nézek a tájon végig végig. (Tompa Mihály) Folyton tünődött üzve-füzve baljós Találgatások eszmeszálait. (Vajda János) Tünődöm a csillagok Néma fordulásán. (Tóth Árpád) Azon sokat tűnődtem életemben, honnan van az a sok ellentét odahaza. (Móricz Zsigmond) || a. Hirtelen benyomás hatására meglepődve gondolkodóba esik. Álmodta-e, vagy hallotta? – tünődik. (Arany János) „Vendég lesz az”, így tünődtem, „azért roppan künn a zár”. (Tóth Árpád–Poe-fordítás)
2. Habozik v. elgondolkozva tanakodik magában. Ne tűnődj olyan sokat, hanem gyerünk! Még tünődöl? Én hát elmegyek. (Vörösmarty Mihály) Mit tűnődöm? Amott egy tanya, Bemegyek. (Petőfi Sándor) Ballag haza Toldi, tűnődve magában. (Arany János)
Igekötős igék: eltűnődik.
tűnődő.
